Coaching

A coaching számomra nem egy eszköz vagy módszertan, hanem egy tér, ahol az ember elkezdhet őszintén ránézni arra, mi történik benne.

Sokan úgy érkeznek meg egy folyamatba, hogy „nem is tudják, mivel jöttek”. Nincs pontos kérdés, nincs jól megfogalmazott cél - inkább egy érzés, hogy valami nincs a helyén. Számomra ez nem probléma, hanem a kiindulópont. Ilyenkor nem válaszokat keresünk, hanem elkezdjük együtt feltárni, mi az, ami idehozott, mi az, ami foglalkoztat, és mi az, ami igazán fontos.

A coachingban nem irányítok és nem adok kész megoldásokat. Kérdésekkel dolgozom, figyelemmel és jelenléttel. Visszaadom a felelősséget és a gondolkodást annak, aki valóban tud változtatni, miközben egy olyan biztonságos teret tartok, ahol kimondhatóvá válik az is, ami eddig nem volt az.

A folyamat számomra ott válik igazán értékessé, amikor megváltozik az energia. Amikor egy tekintet kinyílik, amikor lelassul vagy éppen felgyorsul a beszéd, amikor másképp születnek meg a mondatok. Ezek azok a pillanatok, amikor valami átrendeződik belül - amikor nem csak beszélünk a változásról, hanem meg is történik.

Hiszek abban, hogy a valódi változás nem kívülről érkezik, hanem abból a pillanatból, amikor az ember megérti önmagát, és képes másképp dönteni. A coaching ebben támogat: nem abban, hogy „jobban csináljunk dolgokat”, hanem abban, hogy tisztábban lássunk, és ebből kiindulva tudatosabban legyünk jelen a saját életünkben. És amikor ez megtörténik, a működés, a kapcsolatok és a teljesítmény is természetes módon kezd átalakulni.